|
|
| | |
» » » Vackor
|
Kormos István Vackor meséi |
Kormos István Vackor meséit nem kell bemutatni. Gyerekeink számára az óvodai és az iskolai történetek éppúgy frissek, mint nekünk mai felnötteknek voltak évtizedekkel korábban. A Vackort ért meglepetések, csetlés-botlás az ismeretlen közegben, a csavargás-világlátás mind olyan téma, ami ma is foglalkoztatja a kicsiket. A piszén pisze kölyökmackó egyik kedvelt rigmusa "Hóha hó, fára mászni vóna jó! " néha ma is eszünkbe jut, ha fára mászásról van szó, pedig a szakirodalmat évekkel korábban hallottuk, talán egy téli estén...
|
Mese Vackorról egy pisze kölyökmackóról |
Hol volt, hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos, loncsos
és bozontos,
Vackor nevű
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
lompos, loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó."
„Brumma, brumma,
hóha, hó!
Fára mászni vóna jó!”
"Hej, óvoda, óvoda,
de fényes az ablaka,
de tágas az ajtaja,
de szép tiszta
minden terme,
zsibong a sok
gyerek benne;
olyan, mint egy
kacsalábon forgó,
ékes palota.
Hej, óvada, óvoda,
De sok gyerek
| 
Ilusztráció: Reich Károly
Jár oda:
Katona Anna - egy,
Varga Bence - kettő,
Pór Jutka - három,
Fazekas Marci - négy,
Fazekas Eszter - öt,
Domokos Matyi - hat,
Vas Pista - hét,
Pengő Gyöngyi - nyolc,
Fodor Dávid - kilenc,
Kováts Vicu - tíz,
Tíz,tíz,
tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő - apró,
ahová indult a boglyos,
lompos, loncsos
és bozontos,
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze kölyökmackó.
|
Kormos István: Vackor elalszik »
Kormos István: Vackor az első bében »
Kormos István: Vackor elbeszéli a szüleinek… »
 Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923 -1977): József Attila-díjasköltő, műfordító, kiadói szerkesztő. A gimnáziumot Győrben kezdte, de csak hat osztályt végzett el. 1936-ban került nagyszüleivel Angyalföldre, 16 éves korától dolgozott, mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő volt egy gyarmatáru-kereskedésben, valamint lektori tevékenységet folytatott az Egyetemi Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál, majd 1948-ban, az Országos Könyvhivatalban. 1949-50-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, majd 1950-ben a Móra Ifjúsági Könyvkiadóhoz került és haláláig annak főszerkesztője volt.
Szerkesztette a Kozmosz-sorozatot, amely számos tehetséges költőt indított el a pályán. 1963-tól néhány hónap megszakítással Párizsban töltött három évet, a Seuil és Gallimard kiadóknak lektorált. Baráti viszony fuzte Gara Lászlóhoz. Az irodalomban verses mesékkel jelentkezett 1946-ban (Az égigérő fa). Ezt követte első verseskötete (Dülöngélünk, 1947). Utána hosszú ideig nem jelentkezett verseskötettel.
Gyermekeknek írt és szerkesztett műveket. Versei jelentek meg a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. Műfordítói munkásságából kiemelkedik G. Chaucer Canterbury mesék fordítása, Burns- és Puskin-fordításai és kiváló tolmácsolója volt a modern francia és az európai líra kevésbé ismert képviselőinek is.
Három medvé(k)ről szóló mesekönyve jelent meg: A tréfás mackók (verses mesék, Bp., 1954); Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Pozsony, 1956) és Vackor világot lát (Bp., 1961).
 Reich Károly (Balatonszemes, 1922 - Bp., 1988): grafikus, Munkácsy- (1954, 1955) és Kossuth-díjas (1963), érdemes (1972) és kiváló művész (1975). 1942-1948 között járt az Iparművészeti Főiskolára, mesterei Konecsni György és Hincz Gyula voltak. Művészete egyetlen korszak, akár rajzairól, akár könyvillusztrációiról van szó. Minden művére természetesség, valamennyi élőlény bensőséges szeretete jellemző.
A balatonszemesi szegény bognárcsalád fia a hat elemi elvégzése után nagyanyja falujában, Karádon lett kereskedőtanuló a Hangya szövetkezetnél. Innen került Budapestre, a Hangya-központ reklám- és dekorációs osztályára, s a cégvezető íratta be az Iparművészeti Főiskolára, azzal a szándékkal, hogy majd a helyettese lesz az ifjú. Miután nem volt érettségije, rendkívüli tanulónak vették fel, s párhuzamosan tette le a polgári iskolai vizsgákat, illetve végezte a főiskolát. 1948-ban diplomázott, ettől kezdve a rajzolásból élt.<
Gyermekkorának természeti élményei egész életében meghatározták művészetét. Mélységes életszeretetéről vallanak fiatal lányokat, fiúkat és lovakat ábrázoló rajzai, amelyekre archaikus tisztaság és egyszerűség, tobzódó életderű jellemző.
Művészegyéniségéről mesekönyvillusztrációi vallanak a leghitelesebben. Lírai telítettségű rajzai vagy a puszta körvonal szépségére vagy az élénk színek vidám kifejezőerejére építenek.
Alkotásaival 1950 óta vett részt kiállításokon. Első önálló tárlatát 1964-ben rendezte, s azt követően számos hazai és külföldi bemutatón szerepelt nagy sikerrel. A magyar és a nemzetközi irodalom kiemelkedő alkotásai mellett elsősorban ifjúsági könyvekhez készített illusztrációkat. Osztatlan elismerést váltott ki a valóság elemeiből, a messze földön híres somogyi népművészetnek és gyermekkora gazdag élményvilágának tiszta forrásából merítő, finom művű képi világa, amely magába olvasztotta a huszadik század nagy mestereinek Picassónak és Chagallnak modern klasszicitást is.
Reich Károly a magyar gyermekkönyv-művészet nagy újítója volt. A mesékhez, ifjúsági regényekhez, gyermekversekhez készített munkáinak legfőbb jellemzői a könnyed, tiszta vonalak, a sajátosan egyéni forma- és színvilág, valamint - a téma függvényében - a jóízű humor. Több mint háromszáz kötethez készített tus-, ceruza- vagy krétarajzokat, vízfestményeket, pasztell- vagy temperaképeket, melyekkel nemzedékek vizuális kultúráját, ízlését és képzeletvilágát formálta. Nemecsek Ernő és a többi Pál utcai fiú, Nyilas Misi és társai, Kormos István Vackor mackója, Benedek Elek mondáinak, Rémusz bácsi meséinek alakjai, Fekete István Téli berekjének szereplői - hogy csak néhány példát említsünk - mind-mind azt az arcot viselik az olvasók emlékezetében, amilyenre Reich Károly képzelete alkotta őket.
Az idősebb korosztályokat megajándékozta Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Ady Endre, Radnóti Miklós, József Attila, Devecseri Gábor, a világirodalom nagyjai közül Ovidius, Shakespeare és Hauptmann műveihez készített illusztrációival. Mitológiai témájú grafikái az antik görög-római szépségideál képekben elénk táruló csodálatos újraéledése.
Pályájáról, munkáiról így vallott: "&hellip én még ott tartok, hogy nem kell túl sokat kívánni a művészettől. Csak annyit, hogy a szemlélőnek szerezzen egy kis örömöt. Viszolygok attól, ha grafikusművésznek neveznek. Nem művészetnek, hanem mesterségnek tekintem azt, amit csinálok. Mert a mesterség, a szó régi értelmében, számomra egyenlő a becsületes magatartással, azzal, hogy az ember a képességei szerinti legjobbat adja ki a kezéből. Szeretem szép mesterségemet, a nekem mindig örömet adót, mely élteti a hitet bennem, hogy kapott képességemmel jó ügyet szolgálok."
Megkapta a Fővárosi Tanács Művészeti Díját és SZOT-díjat (1979), Gyermekekért díjat (1985), valamint a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díj át (1987).
Jelentős művei: Pastorale (1973); Hitem szerint (1977); Móricz Zsigmond: Állatmesék (Bp., 1980); Hazafelé (1982-rajzciklusok); Ceruzarajzok (Békéscsaba, 1985); Arany László: Magyar népmesék (Bp., 1979); Kormos István: Mesék Vackorról (Bp., 1983) | |
A Vackor könyveket a Maci Boltban is megvásárolhatod: |
|
|
| |
Van nekem egy nagyon kedves barátom, akihez mindig fordulhatok, ha baj van. Ha hiszed, ha nem, ő egy édes kis mackó, akit Vackornak hívnak. Szeretnél megismerkedni vele? Nosza! Lépjünk oda a könyvespolchoz, és kukkantsunk be együtt az ő kis barlangjába!
Szóval, ez itt Vackor kuckója, amit a kis bocs Kormos István segítségével épített fel. Ő volt a medvegyerkőc apukája, pontosabban szerzője, a nagy meseíró, aki elindította Vackort az élet rögös útján. S mint a könyvből is kitűnik igen csak rögös ez az út, főleg ami az iskola felé visz, mert hogy Vackor is abba a korba ért, amikor be kell ülnie az iskolapadba. Ez pedig nagyon komoly dolog, mint tudjuk és a mi bocs barátunk is nehezen birkózik meg ezzel a feladattal. Az ismeretlen közeg, a csetlések-botlások, a váratlan meglepetések, a csavargás-világlátás mind olyan dolgok, amik valljuk be, minket is elkísértek az első iskolában töltött évek során. Így aztán a mi kis piszén pisze füles barátunk igen jó lelkitárs, mert hát ő is ugyanabban a cipőben jár, mint mi. S ha már egy cipőben járunk, miért ne lóghatnánk együtt az iskolai órákról, miért ne rosszalkodhatnánk közösen? Arról nem is beszélve, hogy a fáramászásról sem szabad megfeledkeznünk. Hiszen, a mi kölyökmackó barátunk semmit nem szeret jobban, mint a faágakon csimpaszkodni. Nem véletlen, hogy gyakran hangoztatja kedvenc mondását, mely szerint: "Hóha hó, fára mászni vóna jó!" Tökéletesen igaza van Vackornak, fára mászni jó. Csakhogy eljött a tanulás ideje, vár minket a sok ismeretlen gyerek ott az első bében. Így aztán muszáj elindulni.
Vackor is magára kapja az iskolatáskát és útnak indul az iskola felé. S hogy mi történik a fehérre festett, krétaporos iskola falai között? Megtudod, ha te is előkeresed Kormos István Vackor az első bében című könyvét. Igazán szórakoztató olvasmány nemcsak kicsiknek, hanem nagyoknak is.
|
| |
