A bánatos medve
Mészöly Miklós
Volt egyszer egy medve, sose volt jó kedve. Dirmegett–dörmögött, mintha semmi másra nem lett volna oka, csak búslakodásra.
Ha mézet nyalogatott, nem volt elég édes. Ha a nap kisütött, nem volt elég fényes. Még az odúját is szűknek találta, kint aludt inkább egy bokor aljába. Bezzeg tüsszögött is reggelre kelve – s akkor meg emiatt dörmögött őkelme.
Egy szép napon aztán maga is megunta, hogy mindig csak szomorkodik, mint egy viseltes bunda. Elhatározta hát azon minutában, hogy megy s megtekinti: mi van a világban.
Mikor a rengeteg erdő szélére kijutott, egy kicsi lepkével összetalálkozott.
– Hová? Hová? – mordult reá. S a lepke mondta.
– Messzire. Nap süti a réteket. Oda megyek. Ég veled!
Nagyot nézett a medve. Mindjárt jobb lett a kedve.
– Rétre menni jó lehet. Menjünk együtt, mék veled.
De a lepke szót se szólt, rippem–röppöm elrepült.
Mit tehetett medve koma, egymagában elindula. Hát amint ment, mendegélt, dimbes–dombos réthez ért. Nyílt a réten annyi virág, mint erdőn a leveles ág.
„No – gondolta –, itt megállok, szedek egy csokor virágot!”
S neki is látott nyomba, nem gyorsan, csak medve módra.
Egyszerre azonban a szemét mereszti: valami hegyeset lát a fű közt meredezni!
– Hát ez meg miféle? – szól megrökönyödve. – Tán kóró? Majd elbánok vele! Semmi szükség az ilyen semmirekellőre, az ilyen csúfságra…
S azzal odacammog, hogy tövestül kirántsa. De uramfia! A kóró mekegni kezd, s fölugrik egy kecske! Szegénynek a szarvát törte le a medve…
– Ó, te golyhó, nem vagyok én kóró! Hát nem látsz? Vagy elment az eszed? Fél szarvval sétáljak most? Világcsúfja legyek? – támadt rá dühösen, s fújt bőszen a kecske.
A medve csak állt – hej, beborult a kedve.
– Én szerencsétlen, minek is születtem? – sóhajtott nagyot. – Mindig csak baj lesz abból, ha jót akarok. Nesze, itt a szarvad. Ha tudnám, visszaragasztanám. Ha meghalok egyszer, neked adom a bundám…
Azzal fülét megvakarta, orrát megdörzsölte – és máris kicsordult a könnye.
A kecske észrevette.
– Ne sírj, no! – mekegte, és leszegte fejét. Szörnyen megsajnálta a szomorú medvét.
– Szép szarvacska volt, igaz… Nem girbe, nem görbe. De ha sírsz–rísz folyton, a másikat én töröm le. Gyere inkább, nyújtsd a mancsod, kössünk igaz barátságot!
Megörült nagyon a mackó.
– Köszönöm, hogy nem haragszó…
S mivel más nem jutott eszébe, egy pipacsot tűzött a csempe szarv helyébe.
Aztán összeölelkeztek, de úgy ám, hogy még a szőr is összekócolódott a medve feje búbján.
S mikor hazament, csodálkozva látta, hogy semmi oka a búslakodásra: a mézecske édes, a napocska fényes, s micsoda csuda: nem szűk az odúja!
Mészöly Miklós
Író, költő, drámaíró, publicista. 1921. január 19–én született Szekszárdon. Mészöly Miklós eredeti neve Molnár Miklós. 1938–42 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (mai ELTE) jogot hallgatott. 1942–ben jogi diplomát szerzett. Párizsban a Sorbonne–on szeretett volna irodalmat tanulni, de közbe jött a háború. 1943–ban behívták katonának, de hamarosan szerb hadifogságba esett. Megszökött, és amíg szovjet fogságba nem került, katonaszökevényként bujdosott. Szabadulása után munkásként dolgozott. 1947–48–ban Szekszárdon volt lapszerkesztő. 1948–ban vette fel a Mészöly Miklós írói nevet. 1949–ben feleségül vette Polcz Alaine »–t. 1951–1952–ben a Bábszínházban volt dramaturg. 1952–1956 között munkanélküli volt, majd 1956–tól szabadfoglalkozású író lett.1948–ban jelent meg első könyve, a Vadvizek című elbeszéléskötet. Az ötvenes években sokáig nem publikálhatott. 1955–ben, a Nagy Imre nevével fémjelzett enyhülés idején azonban megjelenhetett Hétalvó puttonyocska című mesekötete. 1956–ban látott napvilágot első jelentős műve, a Magasiskola című kisregénye, melyben solymászok életén keresztül mutatja az ember tevékenységeinek természetellenességét. 1968–ban a regényből készült film Cannes–ban különdíjat nyert. 1956–ban részt vett az Írószövetség követeléseit rögzítő Nyilatkozat megfogalmazásában. A forradalom bukása után megint nem publikálhatott. 1963–ban nagy politikai botrányt kavart Az ablakmosó című drámája. Az atléta halála című regénye itthon nem jelenhetett meg, ezért először Párizsban látott napvilágot franciául. Magyarországon csak 1966–ban jelenhetett meg. A regény példázat a teljesítményt hajszoló nyugati civilizáció kudarcáról. 1968–ban ő is a Csehszlovákiai beavatkozás ellen tiltakozó írók között volt. 1968–ban jelent meg Saulus című regénye.
1976–ban látott napvilágot a Film című regénye, melyben egy halállal szembenéző idős házaspár életnek utolsó néhány óráját mutatja be. A regényből 2000–ben Temesi Hédi és Darvas Iván főszereplésével Surányi András készített filmet. A következő években két esszékötete is megjelent, melyekben filozófiáról, a művészethez való viszonyáról vall: A tágasság iskolája (1977), Érintések (1980). 1979–ben a Bunker című kötetében jelentette meg drámáit. 1981–ben jelent meg az Esti térkép című verseskötete.
Mészöly Miklós a Charta '77 aláírása után a fiatal ellenzéki írók egyik szellemi vezetője volt. 1989–ben a Volt egyszer egy Közép–Európa című novelláskötetét az év könyvévé választották. 1991–ben jelentek meg visszaemlékezései Az én Pannóniám címmel. 1995–ben adták ki a Hamisregény és a Családáradás című köteteit.
1989–től a Magyar Napló állandó munkatársa volt. 1990–ben beválasztották az Írószövetség elnökségébe. 1992–ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke lett. 1993–ban a Demokratikus Charta és a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája szóvivője volt. 1996–ban elnyerte a Budapest Díszpolgára címet. A nyolcvanas évektől számos díjat és kitüntetést kapott: 1986–ban Déry Tibor–díj (1986), Magyar Művészetért Díj (1988), Kossuth–díj (1990), Soros–életműdíj (1992).
Mészöly Miklós tíz éven keresztül súlyos betegségben szenvedett. 2001. július 22–én halt meg Budapesten.
Mészöly Miklós írói munkájáról így vallott egyszer: „Az volna gyönyörű, ha írás közben szótól szóig, mondattól mondatig – mint a zseblámpafény – világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten, ami éppen a tettenérésünktől lesz azzá, ami.”
Mészöly Miklós írói munkásságának meglehetősen nagy szeletét alkotják meséi, valamint magyar népmesék és más nemzetek meséinek átdolgozásai. Mészöly meséinek világa rendkívül színes és gazdag, a rosszkedvű mackó, a hétalvó szőlősputtony, a népmesék szegényembere ás annak furfangos eszű fiacskája, de az elvarázsolt tűzoltózenekar és a sosevolt cirkusz is helyet követel benne magának.