Mindennapi medve kalauzavagy Mit tegyünk, ha Erdélyben egy medve megbökdösi vállunkat?
Erdélyben nagyszerű kirándulóhelyek, hatalmas hegyek, gyönyörű fenyvesek, bővizű patakok vannak. Túrázni azonban korántsem olyan veszélytelen, mint Magyarországon. Indulás előtt körültekintően tájékozódjunk. A két legnagyobb veszélyt talán a medvék és a nyájőrző kutyák jelentik. Legjobb, ha helyi emberektől kérdezzük meg, hogy mit tegyünk, ha medvével találkozunk.
Székely Mózes Gyergyócsomafalváról sokat járt az erdőre málnázni. Biztos módszerét özvegye mesélte el nekünk. A medvék mellső lába rövidebb, mint a hátsó. Ezért hegyről lefelé ügyetlenül fut, s felbukik. Tehát a medvét megpillantván keressük meg, merre a legmeredekebb és fussunk.
Ha viszont sík terepen sétálunk és egy medve arra csángál, úgy járjunk el, ahogy azt Bölöni Áron csíkkarcfalvi erdész árváitól hallottuk. Hagyjuk a medvét közel jönni, várjuk meg, míg felágaskodik. Mivel a medve mellső lába nemcsak rövid, hanem merev is, nem hajlik vissza. Ezért ha beugrunk a medve karjai közé és megöleljük, az hiába hadonászik, mancsaival nem fog elérni.
A néhai madarasi pásztor módszere még merészebb volt. Amint a medve kitátotta száját, kapjuk el nyelvét és húzzuk ki. Így az állat nem lesz képes harapni.
Még egy jó tanács: Azokat a helyeket, ahol pásztorkutyák vannak nagy ívben kerüljük el.
|