Vackor elbeszéli a szüleinek, hogy milyen az az első bé!
Kormos István
|
Haja, haja, hé! De sok csudás titkot őriz a csöpp boglyos, lompos, loncsos és bozontos piszén pisze kölyökmackó előtt az az ELSŐ BÉ! A sok titkot majd megfejti, azaz minden tudnivalót megtanul, ahogy más senki! Ment haza, ment, röpke lábbal, ment oldalán Parancs Panni, Kormos Luca Nagy Balázzsal. Kapujuk nyitván köszöntnekik: – Szerbusztok, társak! s nevetett gyöngyen, nevetett Vackor teli szájjal. Kérdezte papája, az öreg Mackor: – No fiam, hazajöttél? Vége az első napnak, Vackor? Mamája: Mackorné asszony is kinn állt a konyha előtt, s azt mondta: – Jó, hogy jössz, csibém! Azzal a pisze orra elé dugott egy nagy serpenyőt. Mi volt a serpenyőben? Huszonhét palacsinta! Ahogy Mackorné azt sütötte, az még a palacsinta-minta: háromban áfonyalekvár, háromban vörös ribizke, kilencben cukros mandula, hétben harmatos piszke, a megmaradt ötben mák. Rikkantott a piszén pisze: – Bendőmbe mind, palacsinták! Keblemre borulj, világ! Ebéd után brummantott három szívbéli jót, s a két mackószülének kezdte fűzni a szót: – Ajha! Kökörcsin utca! Ott áll az iskola! A ti csöpp Vackorotok tanulni jár oda! Tanító nénim Eszter néni, másik nevén Demény, hogy mindent megtanulok tőle, nagy bennem a remény. A szeme tiszta kék, a haja barnásszőke vagy szőkésbarna talán, s amit tudni kell, igazán én kicsiholom belőle. Van sok iskolatársam is, fiú, lány – épp elég! Mindjárt sorolom őket, ha nem soroltam volna még: Nagy Balázs – egy, Kormos Luca – kettő, Keszthelyi Dani – három, Hidegkuti Márti – négy, Zelnik Bálint – öt, Parancs Panni – hat, Domokos Matyi – hét, Maros Donka – nyolc, Csukás Pista – kilenc, Zachár Zsófi – tíz. A tizenegyedik én vagyok, ki a sok ELSŐ BÉS között az egyetlen mackó vagyok. Kérdi az öreg Mackor: – És hozzád kedvesek? Vackor komolyan válaszol: – Azért, mert én mackó vagyok engem különös módon szeret a sok gyerek. | |
Kormos István: Vackor elalszik »
Kormos István: Vackor az első bében »
Kormos István: Mesék Vackorról »
Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923 -1977): József Attila-díjasköltő, műfordító, kiadói szerkesztő. A gimnáziumot Győrben kezdte, de csak hat osztályt végzett el. 1936-ban került nagyszüleivel Angyalföldre, 16 éves korától dolgozott, mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő volt egy gyarmatáru-kereskedésben, valamint lektori tevékenységet folytatott az Egyetemi Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál, majd 1948-ban, az Országos Könyvhivatalban. 1949-50-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, majd 1950-ben a Móra Ifjúsági Könyvkiadóhoz került és haláláig annak főszerkesztője volt.
Szerkesztette a Kozmosz-sorozatot, amely számos tehetséges költőt indított el a pályán. 1963-tól néhány hónap megszakítással Párizsban töltött három évet, a Seuil és Gallimard kiadóknak lektorált. Baráti viszony fuzte Gara Lászlóhoz. Az irodalomban verses mesékkel jelentkezett 1946-ban (Az égigérő fa). Ezt követte első verseskötete (Dülöngélünk, 1947). Utána hosszú ideig nem jelentkezett verseskötettel.
Gyermekeknek írt és szerkesztett műveket. Versei jelentek meg a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. Műfordítói munkásságából kiemelkedik G. Chaucer Canterbury mesék fordítása, Burns- és Puskin-fordításai és kiváló tolmácsolója volt a modern francia és az európai líra kevésbé ismert képviselőinek is.
Három medvé(k)ről szóló mesekönyve jelent meg: A tréfás mackók (verses mesék, Bp., 1954); Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Pozsony, 1956) és Vackor világot lát (Bp., 1961).
A Vackor könyveket a Maci Boltban is megvásárolhatod: | |
Szóval, ez itt Vackor kuckója, amit a kis bocs Kormos István segítségével épített fel. Ő volt a medvegyerkőc apukája, pontosabban szerzője, a nagy meseíró, aki elindította Vackort az élet rögös útján. S mint a könyvből is kitűnik igen csak rögös ez az út, főleg ami az iskola felé visz, mert hogy Vackor is abba a korba ért, amikor be kell ülnie az iskolapadba. Ez pedig nagyon komoly dolog, mint tudjuk és a mi bocs barátunk is nehezen birkózik meg ezzel a feladattal. Az ismeretlen közeg, a csetlések-botlások, a váratlan meglepetések, a csavargás-világlátás mind olyan dolgok, amik valljuk be, minket is elkísértek az első iskolában töltött évek során. Így aztán a mi kis piszén pisze füles barátunk igen jó lelkitárs, mert hát ő is ugyanabban a cipőben jár, mint mi. S ha már egy cipőben járunk, miért ne lóghatnánk együtt az iskolai órákról, miért ne rosszalkodhatnánk közösen? Arról nem is beszélve, hogy a fáramászásról sem szabad megfeledkeznünk. Hiszen, a mi kölyökmackó barátunk semmit nem szeret jobban, mint a faágakon csimpaszkodni. Nem véletlen, hogy gyakran hangoztatja kedvenc mondását, mely szerint: "Hóha hó, fára mászni vóna jó!" Tökéletesen igaza van Vackornak, fára mászni jó. Csakhogy eljött a tanulás ideje, vár minket a sok ismeretlen gyerek ott az első bében. Így aztán muszáj elindulni.
Vackor is magára kapja az iskolatáskát és útnak indul az iskola felé. S hogy mi történik a fehérre festett, krétaporos iskola falai között? Megtudod, ha te is előkeresed Kormos István Vackor az első bében című könyvét. Igazán szórakoztató olvasmány nemcsak kicsiknek, hanem nagyoknak is.