Vackor az első bében
Kormos István
(részlet)
Első nap az első bében | |
|
Haja, haja, hé! Megnyílott az ELSŐ BÉ! Vackor hátán iskolatáska, apró lépteit szaporázza, szeme előtt nagy fehér tábla: KÖKÖRCSIN UTCA – olvassa Vackor. – Eredj, fiam, az iskolába! Megy, megy, megy az apró, megy a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. Iskola előtt megáll. Nézdegéli a kapuját. – Nohát – mondja. – Ilyen csudát! Nagyobb mint az óvoda. Indulás, Vackor, nosza! – S a kapun besétikál. Haja, haja, hé! Orra előtt kitárt ajtó, rápingálva: ELSŐ BÉ! Ajtóban néni: Demény Eszter, int a piszének, s nevén szólítja: – Ha hívlak, akkor gyere is, Vackor, ne kelljen hívni téged ezerszer! Tanító nénid leszek, gyere, te mackógyerek. Odabenn ELSŐ BÉSEK vidáman nevetgélnek: Nagy Balázs – egy, Kormos Luca – kettő, Keszthelyi Dani – három, Hidegkuti Márti – négy, Zelnik Bálint – öt, Parancs Panni – hat, Domokos Matyi – hét, Maros Donka – nyolc, Csukás Pista – kilenc, Zachár Zsófi – tíz. Tíz, tíz, tiszta víz, sok gyerek, sok cseprő-apró, tizenegyedik közöttük az a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. A sok benti suttogás lesz végül nagy zajogás. Sűrű a kedv az iskolapadban, s amikor belép piszén piszénk, viháncos harsány nevetés csattan: – Haja, hé! Nézzetek! Ez egy mackógyerek! De akkor Eszter néni az osztályt végigméri: – ELSŐ BÉ! Figyelem! Most egy kis csend legyen! Ez a kismackó Vackor! Nagy kár, hogy ilyen boglyos, hogy a bundája lompos, hogy loncsos és bozontos, de csöppet se kolontos, és ha okosak vagytok, nem nevetitek akkor. Igazán nem tehet róla, hogy ilyen az a bunda, de ő már többet is tud, mint azt, hogy „brumma! brumma!” Veletek együtt megtanulja, amit tanulni kell! Hát ezt a piszét társnak csak fogadjátok el! |
mellé leülteti, mivelhogy őt a csöpp bocs már régen ismeri. Előtte Csukás Pista ül, mögötte Zachár Zsófi ül, a katedrán pedig Eszter néni ül egyedül. Az osztálykönyvet kinyitja, és apró gyöngybetűkkel mindük nevét beírja. Egyszer csak Vackort kérdezi: – Mi a papád neve? Vackor zavartan dünnyögi: – Mackor az ő neve… – Mi a foglalkozása, mondd! – Az biza medveség… (Erre kitör a nevetés, hogy belezeng az ég!) – Milyen medveség, kis piszém? – Hát… izé… erdei… – Vackor! Az nem foglalkozás! – De hiszen medve a papám, barna bundája van neki… Akkor Eszter néni föláll, és Vackort megsimítja, – No, ülj le szépen, kis piszém. – S nevét a könyvbe írja. Ismerkedik egymással a sok nyüzsgő gyerek, de Vackor áll közöttük, hüppögve pityereg. Domokos Matyi kérleli: – Ne sírj, kis boglyosom! Ez itten már nem óvoda, ha nevetnek, ne nézz oda, semmit ne végy zokon. Zachár Zsófi is mosolyog, s vele Kormos Luca, aki a padban imbolyog, mint egy kölyökruca. Végül megenyhül csöpp szíve, és már velük nevet, dúdol velük hazafelé egy kedves éneket: „Egy boszorka van, három fia van, iskolába jár az egy, másik bocskort varrni megy, a harmadik ül a padon, a dudáját fújja nagyon, dana-dana-dan…” Fényesen sütött a nap, igen magasan, tetszett neki az az ének, s örült, hogy a kismedvének fényes kedve van. És hazament akkor ebédelni Vackor. |
Kormos István: Vackor elalszik »
Kormos István: Vackor elbeszéli a szüleinek… »
Kormos István: Mesék Vackorról »
Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923 -1977): József Attila-díjasköltő, műfordító, kiadói szerkesztő. A gimnáziumot Győrben kezdte, de csak hat osztályt végzett el. 1936-ban került nagyszüleivel Angyalföldre, 16 éves korától dolgozott, mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő volt egy gyarmatáru-kereskedésben, valamint lektori tevékenységet folytatott az Egyetemi Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál, majd 1948-ban, az Országos Könyvhivatalban. 1949-50-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, majd 1950-ben a Móra Ifjúsági Könyvkiadóhoz került és haláláig annak főszerkesztője volt.
Szerkesztette a Kozmosz-sorozatot, amely számos tehetséges költőt indított el a pályán. 1963-tól néhány hónap megszakítással Párizsban töltött három évet, a Seuil és Gallimard kiadóknak lektorált. Baráti viszony fuzte Gara Lászlóhoz. Az irodalomban verses mesékkel jelentkezett 1946-ban (Az égigérő fa). Ezt követte első verseskötete (Dülöngélünk, 1947). Utána hosszú ideig nem jelentkezett verseskötettel.
Gyermekeknek írt és szerkesztett műveket. Versei jelentek meg a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. Műfordítói munkásságából kiemelkedik G. Chaucer Canterbury mesék fordítása, Burns- és Puskin-fordításai és kiváló tolmácsolója volt a modern francia és az európai líra kevésbé ismert képviselőinek is.
Három medvé(k)ről szóló mesekönyve jelent meg: A tréfás mackók (verses mesék, Bp., 1954); Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Pozsony, 1956) és Vackor világot lát (Bp., 1961).
A Vackor könyveket a Maci Boltban is megvásárolhatod: | |
Szóval, ez itt Vackor kuckója, amit a kis bocs Kormos István segítségével épített fel. Ő volt a medvegyerkőc apukája, pontosabban szerzője, a nagy meseíró, aki elindította Vackort az élet rögös útján. S mint a könyvből is kitűnik igen csak rögös ez az út, főleg ami az iskola felé visz, mert hogy Vackor is abba a korba ért, amikor be kell ülnie az iskolapadba. Ez pedig nagyon komoly dolog, mint tudjuk és a mi bocs barátunk is nehezen birkózik meg ezzel a feladattal. Az ismeretlen közeg, a csetlések-botlások, a váratlan meglepetések, a csavargás-világlátás mind olyan dolgok, amik valljuk be, minket is elkísértek az első iskolában töltött évek során. Így aztán a mi kis piszén pisze füles barátunk igen jó lelkitárs, mert hát ő is ugyanabban a cipőben jár, mint mi. S ha már egy cipőben járunk, miért ne lóghatnánk együtt az iskolai órákról, miért ne rosszalkodhatnánk közösen? Arról nem is beszélve, hogy a fáramászásról sem szabad megfeledkeznünk. Hiszen, a mi kölyökmackó barátunk semmit nem szeret jobban, mint a faágakon csimpaszkodni. Nem véletlen, hogy gyakran hangoztatja kedvenc mondását, mely szerint: "Hóha hó, fára mászni vóna jó!" Tökéletesen igaza van Vackornak, fára mászni jó. Csakhogy eljött a tanulás ideje, vár minket a sok ismeretlen gyerek ott az első bében. Így aztán muszáj elindulni.
Vackor is magára kapja az iskolatáskát és útnak indul az iskola felé. S hogy mi történik a fehérre festett, krétaporos iskola falai között? Megtudod, ha te is előkeresed Kormos István Vackor az első bében című könyvét. Igazán szórakoztató olvasmány nemcsak kicsiknek, hanem nagyoknak is.