|
Ha józanul tudod megóvni fődet, midőn a részegültek vádja mar, ha tudsz
magadban bízni, s mégis: őket hogy kételkednek, megérted hamar; ha várni
tudsz, türelmed nem veszett el, s csalárdok közt sem léssz hazug magad s
nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel, de túl szelíd s túl bölcsszavú se
vagy;
ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja, gondolkodol - s ezt célul nem
veszed, ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra, s e két garázdát egyként
megveted; ha elbírod, hogy igaz szódat álnok torz csapdává csavarja a
hamis, s miért küzdöttél, mind ledőlve látod, de fölépíted nyutt tagokkal
is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél, kockára tenni egyetlen napon, s
veszítve új kezdetbe fogni, egy fél sóhajtás nélkül némán és vakon; ha
tudsz a szívnek, ínnak és idegnek parancsot adni, bár a kéz, a láb kidolt,
de te kitartasz, mert tebenned csak elszánás van, ám az szól:
"Tovább!";
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed királlyal is - és nem fog el
zavar, ha ellenség se, hű barát se sérthet, ha szíved mástól sokat nem
akar; ha bánni tudsz a könyörtelen perccel: megtöltöd s mindig méltó sodra
van, tiéd a föld, a száraz és a tenger, és - ami még több - ember léssz,
fiam!
(Devecseri Gábor fordítása)
|
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
|