» » » Brumi
Bodó Béla: BrumiZsuzsi olvas
Bodó Béla Brumi sorozata
A kertben üldögéltem, a fejemet masszíroztam, hátha sikerül valami értelmeset kigyúrnom. Unokáim felfedezőutakra indultak, egy kert mindig váratlan meglepetéseket ígér. Nem véletlen, hogy az irodalom ősi közege, titkok rejtegetője vagy a békesség érintetlen szigete.
Zsuzsi elunta a járkálást. Visszatért, és Ági lányom ölébe telepedett. Ági éppen egy képes hetilapot lapozgatott. Ilyenkor fel kell hagynia részletes tanulmányozásával, hogy a képeket nézegessék. Most azonban meglepő kérdés hangzott föl a nyugágy irányából: "Ez milyen betű?"
Nocsak! A középső csoportos Zsuzsit foglalkoztatják a betűk. Ott toporog egy csodálatos és veszedelmes birodalom kapujánál, amely ha megnyílik előtte, valóban a csodák országába léphet. Következő mondata azonban azt bizonyította, hogy már nyílófélben van az a bizonyos kapu.
Este - ez van ideírva.
Vajon hol, mikor tanulta meg összeolvasni a betűket? Emlékszem, milyen ravasz hadműveleteket hajtottam végre, mire Ágit sikerült megtanítanom az egymás mellé írt betűk titkára. Zsuzsival, úgy látszik, nem lesznek ilyen gondok.
Tervezik - hangzott a következő szó, s már jött a dicséret is: "Ügyes vagy!"
Ugyan mit terveznek este? Horgászni indulnak? Nem lehetetlen. Gyakran látunk gumicsizmás férfiakat, akik este masíroznak le a tóra, s kora reggel térnek vissza diadalittasan avagy csüggedezve.
A támadást - Zsuzsi büszkén fejezte be a mondatot.
Éreztem, közbe kellene avatkoznom. Felcihelődtem, belepislantottam a lapba. Ez volt a nagybetűs cím. Zsuzsi tehát megtanulta egybeolvasni a nyomtatott nagybetűket. A cikkhez illusztrációként egy, a fegyverét tisztogató katona képe tartozott. A támadás előkészülete. Ám bármennyire kifejező volt is a fénykép, úgy véltem, otthonosabb világba kellene kalauzolnom unokámat. Ahol nem ezek a nagybetűs címek az uralkodók, hanem akadnak mások is. Igaz, ezek állítólag unalmasak. De legalább nem dörögnek a fegyverek, nem folynak a támadás előkészületei.
A sokféle igény kielégítését szolgáló kis üzletben toporogtunk. "Szelíd" könyvet keresgéltünk. Gyermekkori emlékeim alapján Tányértalpú Komára szavaztam volna, de úgy látszik, ő éppen úton volt valahol. Ám ott sorakozott a polcon Bodó Béla néhány Brumi-könyve, s elvégre az Andristól kapott mackóm is erre a névre hallgat. Bodó Béla amúgy is megbecsült író volt, néha felbukkant annál a kávéházi asztalnál is, amely körül apám és barátai beszélgettek. Érdekes elbeszéléseket írt, bár nyilván Brumi a maradandó figurája. Van ilyen. Kormos István nagy költő volt, de a "piszén pisze kölyökmackó" teszi ismertté nemzedékről nemzedékre.
Ebéd után csendes pihenő következik. Ez állítólag arra szolgál, hogy a gyerekek aludjanak, valójában azonban a felnőttek békéjét szolgálja. "Ha nem lesztek csendben..." - hangzik el az ilyenkor szokásos fenyegetés, és a gyerekszobában valóban jótékony, sokat ígérő csöndesség honol.
Mindhárman hasalnak az ágyukon, előttük nyitott könyvek. Olvasnak. Zsuzsi is így tesz. Brumit követi egy békés, derűs világba.
Rónay László
 Bodó Béla, írói álneve Frank L. Packard (Bp., 1903 - 1970): újságíró író. Pályáját 1926-ban a Pesti Naplónál kezdte. Színes, mozgalmas riportjai és tárcái 1940-ig jelentek meg a lapban. 1945-48-ban a Szabad Népnél dolgozott, majd a Dolgozók Világlapját, később a Magyar Napot szerkesztette. 1950-53-ban a Népszava nyomdai szerkesztője volt. 1953-tól a Nők Lapjánál dolgozott, 1957-től 1963-ig, nyugdíjazásáig az Esti Hírlapot szerkesztette. Brumi-könyvei a gyermekek körében igen népszerűek. - Fő művei: Írók a viharban (Bp., 1940); A 777-es (Frank L. Packard, Bp., 1940); Büszke csillagok (r., Bp., 1951); Vaku Imre útja (r., Bp., 1952); Brumi-könyvek (mesék, 1956-tól); Káin visszatért (elb., Bp., 1959); Lapzárta után. Egy szerkesztőség regénye (r., Bp., 1963); Ádámok és Évák (novellák, Bp., 1964); Ha mentél hideg szélben (novellák, Bp., 1967).
|
