Brehm Alfréd: Az állatok világa
(részlet)

Medve-félék (Ursidae)

e) Jegesmedvék (Thalarctos Gray)
[Más neve: Thalassarctos.]

A család többi alnemétől a következő külső tulajdonságokban különbözik: testük nyulánk, nyakukhosszú, végtagjaik rövidek, erőteljesek, lábaik jóval hosszabbak és szélesebbek, mint a többi medvénél. Lábujjaik között szőrös a talpuk. Ujjaik között úszóhártya terül el.

A jeges medve (Ursus maritimus Phipps)

Jegesmedve (Ursus maritimus Phipps).

Úszó jegesmedve. (A svéd sarki expedició felvétele, 1898.)

Jegesmedve

Fogazata után ítélve a jegesmedve (Ursus maritimus Phipps) az összes medvék között legtöbb húst eszik. A zápfogak még nem olyan szélesek, mint a többi medvénél. 1.3-1.4 m marmagasság mellett testük hossza 2.5-2.8 m-re nő meg, súlyuk 600 kg-ot is elér, sőt ha igen meghíznak, 800 kg-ot is nyomnak. Ross egy hímnek súlyát 12 kg vér elvesztése után 513 kg-nak találta, egy másiknál Lyon 725 kg-ot mért. A Bering-szorosban s környékén elejtett 17 jegesmedve közül Pechuel-Loesche szerint 5 megközelítette a fentebb említett legnagyobb súlyt; az erős jegesmedve a legjobb időben 180 kg hájat ad. A jegesmedve teste sokkal esetlenebb, de mégis nyulánkabb, nyaka jelentékenyen vékonyabb és hosszabb, mint a barna medvéé. Feje hosszas, laposra nyomott és aránylag keskeny, a fej hátsó része nagyon megnyult, homloka lapos, arcorra elől hegyes, hátrafelé vastagodó. Fülkagylói kicsinyek, rövidek és lekerekítettek, orrlyukai tágabbak és garatüregük nem annyira mély, mint a barna medvéé. Karmai közepes hosszúak, vastagok és görbék. Farka igen rövid, vastag és tömpe; alig látszik. Hosszú, lompos, gazdag és tömött bundáját rövid gyapjúszőr és vékony, fényes, lágy, csaknem gyapjas nemezszőr alkotja. Szőrzete a fejen, nyakon és a háton legrövidebb, hátsó részén, hasán és végtagjain a leghosszabb. Talpát is szőr borítja. Ajkán és szemei felett néhány sörte látható; szemhéjain nincs pillaszőr. A jegesmedve egész éven át tiszta hófehér, esetleg sárgásfehér, kivéve a szeme körül levő sötétebb gyűrűt, orra csupasz hegyét, ajka szélét és karmait.

A jegesmedve a föld legészakibb vidékének lakója. Knottnerus-Meyer szerint észak felé egészen a sarkig elmegy, dél felé csak kivételesen látható az északi szélesség 55. foka alatt. A jegesmedve az északi világrészek mindegyikének lakója. Más élőlénytől sem nem háborgatva, sem nem veszélyeztetve, a legcsikorgóbb hideggel és számunkra elképzelhetetlen zivatarokkal gond nélkül dacol. Össze-vissza kóborol a szárazföldön és a tengeren, jégen és a hullámokban s ha a szükség kívánja, meg kell elégednie avval a szállással, melyet a tó nyujthat védelmére. Amerika legészakibb részének keleti partjain, a Baffin- és a Hudson-öböl környékén, Grönlandban és Labradorban, a Spitzbergákon és más szigeteken él s a szárazföldön éppúgy látható, mint a zajló jégen. Labradorban már ritka, déli részén valószínűleg már egészen kipusztult. Ázsia partjai előtt, a Novaja-Zemlja-sziget, különösen ennek északi partja a jegesmedve fő tartózkodási helye, de látható Új-Szibériában is, sőt a szárazföldön is, különösen, ha jéghegyeken sodródott oda. Így került sokszor a Lappföldre és Izland szigetére. Amerikában ott a leggyakoribb, ahol az ember legkevésbbé jár utána. Az eszkimók, a jegesmedve legnagyobb ellenségei, azt mondják, hogy szárazföldön, a Mackenzie túlsó partján csak ritkán jelenik meg, ezért Amerikában, a nyugati részeken, kevésbbé terjedt el, mint kelet felé. Dél felé önszántából nem jön, csak ha nagy jégtömbökön sodródik el. Így fordulhat elő, hogy gyakran látnak messze a partoktól, különben jégmentes vízben úszkáló jegesmedvéket. Nyáron általában észak felé húzódnak, ahol szilárdan áll a jég, mert a sarki állatvilág ide van kötve. Sokszor tízes és még nagyobb csoportokba verődnek. Scoresby írja, hogy egyszer a grönlandi parton vagy 100 jegesmedvét látott egy csapatban, ezekből húszat elejtettek. A Bering-tengerben a lakatlan Szt. Mátyás-szigeten valóságos jegesmedve-birodalom van, szinte nyüzsögnek; százával laknak itt teljesen zavartalanul és a világtól elzárva. A Bering-szorostól északra is nagy számban élnek és ha bő táplálék akad, nagy csapatokba verődnek. Pechuel-Loesche írja: Egy jégmezőn szokatlan nagy számban összegyűlt medvéket láttunk. Csakhamar megtudtuk a gyülekezés okát. A jégmező szélén egy odasodort bálna felpuffadt hullája feküdt és a medvék lakomára gyültek össze. Vidám látvány volt, mikor a fehérbe öltözött lakmározók közül egynéhány alaposan bemocskolta bundáját a húshegy feldarabolásának nehéz munkájában. Megérkezésünkre igen bosszúsak lettek és úgy látszott, hogy kedvük lett volna a közeledő csónaktól a zsákmányt elvitatni. De mikor a legtekintélyesebb fickó átlőtt nyakszirttel elnyujtózott, egy másik súlyos sebet kapott, feltűnő gyorsasággal elillantak. Biztos távolban kerülgettek bennünket, mint valami felbőszült farkasfalka és mindenféle otromba fenyegető mozdulatokkal várták távozásunkat.

A jegesmedvék egészben véve esetlenül mozognak, de a legnagyobb mértékben kitartók. Ezt főképp az úszásnál látjuk, ebben a jegesmedve mester. Scoresby 4-5 km óránkénti sebességre becsüli a medve úszóképességét, mikor egyenletesen és nehézség nélkül úszik.

Ha a medve jóltáplált, nagy segítségére van az úszásnál a nagy hájtömeg; mert ezáltal a test átlagos fajsúlya megközelíti a víz fajsúlyát. Ezáltal a medve néha napokig képes beláthatatlan területeket végigúszni. Ezért látható sokszor a parttól és jégtől messze a nyilt tengeren. Amilyen jól úszik, éppoly ügyesen tud víz alá bukni is. Megfigyelték már, hogy lazacért ment a tengerbe. A szárazföldön sem mondható gyámoltalannak és ügyetlennek. Rendes járása lassú és óvatos, de mikor ügetésbe vagy vágtatásba tér át, csak látszólag esetlen. Még az egyenetlen terepen vagy jéggöröngyök között is bámulatos gyorsan halad, közben oly körültekintő, hogy mindig a legjobb utat választja. Érzékszervei bámulatosan finomak, különösen a látása és szaglása. A hatalmas jégmezőkön felhág a jégtömbökre és úgy kémlel zsákmány után, mondja Scoresby. Elhullott cethalakat, vagy a tűzbe dobott szalonna szagát nagy távolságból is megszimatolja.

A jegesmedve megeszi mindazokat az állatokat, melyeket a tenger, vagy hazájának szegény partjai nyujthatnak. Félelmetes ereje, mely az összes medveféle ragadozókét felülmulja, továbbá az az ügyesség, melyet a vízben felmutat, nagy mértékben megkönnyítik táplálékának megszerzését. Legszívesebben a különféle fókákra vadászik. Ha messziről észrevette a szárazon heverő fókát, zaj nélkül a tengerbe merül, szél ellen feléje úszik, óvatosan megközelíti, hirtelen felbukik a víz alól s a fókát legtöbbször zsákmányul ejti. A fókák a jegesvidékeken a jég repedései mellett, vagy lékeknél szoktak heverészni, hogy közvetlen útjuk legyen a tengerbe. A víz alatt úszó jegesmedve rendkívüli biztonsággal találja meg ezeket a nyílásokat a jégen és a gyámoltalan fókák rémítő ellensége hirtelen dugja ki rettegett fejét, mondhatnók saját otthonukban, vagy pedig a menekülés egyetlen útján, amelyen esetleg szabadulni tudnának. A halászást is jól érti a jegesmedve: a víz alá bukva a hal után úszik, vagy pedig a jég repedései közé szorítja a halakat és kifogdossa. A rénszarvas, a sarki róka és a madarak soha nincsenek tőle biztonságban. Osborn végignézte, amint egy jegesmedve-anya kőtömböket hengergetett el, hogy fiainak lemmingeket vigyen, Brown és Kükenthal pedig megfigyelték, hogy a jegesmedve nagy tömegben falja fel a dunnakacsa tojásait. Egyébként rendszeresen felkeresi a tengeri madarak nehezen hozzáférhető költőhelyeit, hogy a tojásfölösleget és a fiókákat megvámolja. Ilyenkor gyakran kiváló mászóképességet tanusít. A dögöt éppoly szívesen megeszi, mint a friss húst, nem veti meg más jegesmedve hulláját sem. A fóka- és bálnavadászoktól felkeresett tengerekben a lenyúzott és zsírjuktól megfosztott fóka- és bálnahullák kényelmesen megszerezhető bő táplálékot nyujtanak. Akik valaha jegesmedvékkel találkoztak, jól tudják, hogy a jegesmedve nemcsak húst eszik, hanem bogyókat, füvet és mohát is. Némely öreg jegesmedve nyáron és kedvező helyeken főkép növényekkel él, amit csalhatatlanul igazol az elejtett medvék megvizsgált gyomortartalma.

Ahol a jegesmedvék biztonságban érzik magukat, ott a legkülönbözőbb és legérdekesebb dolgokat is megeszik. Különös és egyáltalában nem örvendetes kedvtelésük, hogy a sarkutazók által a jégsivatag egyes helyein elraktározott készleteket átkutatják és eltulajdonítják. Rablásaik ellen legjobb ellenszer a raktárra szórt és vízzel leöntött homok, mely elég vastag jégréteget alkot. A faházakat feltörik, a kőrakásokat szétdobálják, a ládákat és hordókat felszakítják és széttörik s a feltárt kincsből mindent felfalnak, amit csak le tudnak gyömöszölni a torkukon. Kane azt beszéli, hogy a fosztogatók a húson és kétszersültön kívül megették a kávét, a vitorlákat és az amerikai lobogót, csak az egészen vasból készült tartályokkal nem boldogultak. Tobiesen-nek egy téli házban hátrahagyott két hordó sózott halát ették meg. Mc Clures emberei egy, Franklin megmentésére induló expedíció alkalmával elejtettek egy jegesmedvét, melynek gyomrában mazsolát, füstölt húst, dohányt és ragtapaszt találtak; ezeket csakis a távoli északon berendezett raktár készleteiből szedhette. A német sarkutazóknak a bázishosszúság mérésére szolgáló műszerét és a hágóvasaikat cipelték el a jegesmedvék. Egy szánút tartama alatt a cukrot és a stearingyertyákat megették, összerágták a gumipalackokat, a dohánycsomagokat, kihúzták a spirituszos üveg dugóját. Éppen egy fontos naplójegyzetet kezdtek rágni, mikor garázdálkodásukat észrevették és megugrasztották a medvetársaságot.

A jegesmedvék általában nem alusznak téli álmot, hanem állandóan csatangolnak. Mindenesetre egész télen láthatók, kivéve a nőstényeket. A terhes nőstények éppen télen vonulnak vissza és a leghidegebb hónapokban szűlik meg fiaikat. Erre az alkalomra a nőstény sziklák alatt vagy kiugró jégtömbök alatt készít fekhelyet, vagy üreget ás a hóba és behavaztatja magát. Az a hótömeg, ami ott leesik, rövid idő alatt vastag és meleg takaróval fedi be a téli szállást. Mielőtt a nőstény szállására vonul, jókora mennyiségű hájat szedett magára, ebből él egész télen, mert szállását nem hagyja el, mielőtt a tavaszi Nap nem áll elég magasan. Közben világrahozta fiait. A terhesség tartama megközelítőleg nyolc hónap (Heinroth, Zool. Beob., 1909.) A fiatalok száma 1-3 közt ingadozik, rendesen azonban 2; születésükkor csak akkorák, mint egy jókora patkány és Zipperlen A. szerint csak 3/4 kg súlyúak; 4 hétig vakok és Behm Alarik szerint visítanak, mint a kis malacok; 6 hónapos korban akkorák, mint a borz. A kölykezés a stockholmi állatkertben ment végbe november végén, vagy december elején, miután a párzást áprilisban figyelték meg. A fiatal jegesmedvék jóval korábban kísérik el útján anyjukat, mint a barna medvebocsok. Anyjuk a leggondosabb és leggyengédebb ápolásban, táplálásban és védelemben részesíti őket. Még akkor is segítségükre van veszély idején az anyjuk, ha már félig, vagy majdnem egészen megnőttek. Már fiatalságuk első idejében tanítja őket a mesterségre, úszásra, és halászásra. A takaros kis fickók egyiket is, másikat is hamar megtanulják, de oly kényelmesen élnek, amint csak lehet; pl. még elég fejlett korban is megteszik, hogy fáradalmaikat kényelmesen anyjuk hátán pihenik ki. Állítólag 2 évig maradnak anyjuk mellett. Ez arra enged következtetni, hogy a jegesmedve csak kétévenkint kölykezik.

Felfedezők és halászhajón járók megható történeteket közölnek az anya-jegesmedve hűségéről és önfeláldozásáról. Néhány fegyveres matróz - írja Scoresby - két bocsával járó nőstényt üldözött a jégmezőn. az öreg kezdetben elől futott, hátra-hátra nézett, mintha fiait nagyobb sietésre akarná búzdítani; mintha sajátos viselkedésével és különös, félénk hanggal még figyelmeztette volna is őket a veszedelemre. Mikor az üldözők már közelébe értek, ő maradt hátul és fiait előre hajtotta, tolta és lökte; valóban meg is menekültek. Egy másik nőstény, melyet Kanes emberei és ezek kutyái nyomoztak ki, úgy vitte mindig előbbre bocsát, hogy fejével és nyakával szügyéhez szorította, vagy pedig felülről vette fogai közé és úgy cipelte. Közben az üldöző kutyákat is elzavarta. Mikor elejtették, a fiatal anyja hullájára állt és küzdött a kutyákkal, míg fején találva leesett és páráját kiadta. Ezeket a tényeket az újabb megfigyelések is megerősítik.

Hajdan sokat regéltek a jegesmedve veszedelmes voltáról. Úgy voltak vele, mint a legtöbb ragadozóval. Legfeljebb a felingerelt és éhes medve támadja meg az embert. Mindazok, akik jegesmedvére vadásztak, vagy őt megfigyelték, egybehangzóan azt állítják, hogy nem veszedelmes. Nordenskiöld a maga és ismerős bálnavadászok megfigyeléseit a következőkben foglalja össze: Ha fegyvertelenül találkozunk a jegesmedvével, rendesen elég néhány heves mozdulat és kiáltás, hogy elriasszuk; aki elszalad, az biztos lehet benne, hogy hamarosan sarkába ér. A megsebzett medve mindig menekül. Pechuel-Loesche szerint azért nem mondható, hogy a jegesmedve gyáva, hanem csak megfontolt, óvatos és ijedős, s egyszersmind együgyűen kíváncsi. Közöttük is akad néha rosszindulatú, garázda fickó, vagy egy éhségtől gyötört mackó, mely egyszer nem ijed meg az embertől és megtámadja de a legtöbb rémes történet, melyet a jegesmedvéről elterjesztettek, bizonyára némely félremagyarázott jelenségen alapul. A jegesmedvék kíváncsiak és falánkok; ha valami élőt sejtenek a hó- és jégsivatagban, azt meg akarják vizsgálni. Így az embert is megközelítik s vakmerően és nagy sietve sokszor közvetlen közelében teremnek. Aki nem vadász és nem ismeri a medvét, könnyen azt hiheti, hogy megtámadták; aki pedig menekül, arra csábítja a medvét, hogy utána cammogjon, de komoly veszélyről száz ilyen esetben alig egyszer lehet szó.

Mégis, a második sarki expedició csillagásza, Börgen, legnagyobb rémületére, azt tapasztalta, hogy a kiéhezett jegesmedve megtámadja az embert. Mikor műszereit szemlélgette, véletlenül megtámadta egy medve és elhurcolta. A támadás oly gyorsan és váratlanul történt, hogy utána meg sem tudtam mondani, hogyan támadott meg a medve, két lábra állva ütött-e le, vagy feldöntött; a sebek (különösen egy zúzódás és mélyen tépett seb a bal fülkagylón) az előbb említett támadási módra engedtek következtetni. Azután éreztem, hogy fogai fejbőrömbe hatolnak; fejemet csak egy posztócsuklya fedte. A medve iparkodott fejemet fogai között szétroppantani, mint a fókáét szokta, de fogai csattanva lesiklottak. Segélykiáltásom egy pillanatra megrémítette a medvét, de azonnal visszafordult és még egynéhányszor fejembe harapott. Segélykiáltásomat meghallotta a fülkéjébe készüló kapitány, ki a fedélzetre sietett, meggyőződött, hogy tényleg segélykiáltást hallott, felriasztotta a legénységet és a jégre sietett, hogy veszélyeztetett társának segítségére legyen. A medve megijedhetett a lármától, s útnak indult, hogy elcipelje áldozatát, kit fejénél fogva tartott, s aki tehetetlen oldalbalökésekkel akarta a medvét arra kényszeríteni, hogy elengedje. Riasztó lövést adtak le, de ez csak annyiban érte el célját, hogy a medve elengedett, pár lépést ugrott, megragadta karomat, majd mivel ezt rosszul kapta el, prémkesztyűben levő jobbkezemet fogta meg. Miután így hurcolt 300 lépésre, majdnem megfojtott sálammal, melynek végét szintén megragadta. Azután végre elengedett; nemsokára fölém hajolt Koldewey, s ezeket a szavakat hallottam: Hála Istennek, még él! Néhány lépéssel odébb a medve, nyilvánvalóan fontolgatva, hogy mitévő legyen, míg egy golyó figyelmeztette, hogy jó lesz kereket oldani.

Egy másik esetben, 1889 nyarán, a Spitzbergákon nem a megtámadott ember járt rosszul, hanem a medve. Az eset szemtanui voltak Kükenthal és Walter A., kiknek expediciója 18 jegesmedvét ejtett el és két fiatalt magával is hozott. A szigonyos néhány emberrel, kik csak jégcsákánnyal voltak felszerelve, kiment a hajótól nem messze levő jégtáblára, hogy az ott levő jegesmedvét elejtsék. Az emberek szétoszlottak és a medve felé tartottak, hogy a szokott módon a vízbe űzzék, ahol könnyen el lehet vele bánni. A medve hirtelen megtorpant, szimatolt s vágtatva rontott az egyik emberre. Ez a puha hóból egy jégtömbre ugrott és a rárohanó medvét, melynek nyelve hosszan kilógott, hatalmas ütéssel üdvözölte. A medve néhány lépésre oldalt tért ki és újra támadott. Annak ellenére, hogy néhány jól irányzott ütést kapott a fejére, nem hátrált, hanem olyan közel férkőzött az emberhez, hogy ez a jégcsákányt volt kénytelen nekifeszíteni. Ebben a kritikus pillanatban ugrott oda a szigonyos, akinek golyója eltalálta ugyan a medvét, de ez még mindig nem hagyta abba ostoba támadásait. Csak a következő lövés oltotta ki életét. A nyúzásnál látták, hogy a medve gyomra teljesen üres volt és a máskor ujjnyi vastagságú szalonna eltűnt a bőre alól. Az állatot bizonyára a kínzó éhség bátorította. Egész viselkedése ezt mutatta. Feltűnt nekünk még, hogy a jegesmedve milyen mélyen alszik. Egy a jégen alvó medvét hangos kiáltásokkal kellett felébreszteni, hogy jobban tudjunk rá lőni.

A jegesmedvét húsáért, zsírjáért és bundájáért ott vadásszák, ahol érik: puskákkal, lándzsákkal és csapdákkal járnak utána.

A jegesmedvére való vadászás, ha nem is valami veszélyes, vagy különösen izgalmas, a tapasztalatlan ember számára azért jár bizonyos nehézségekkel, mert az óvatos állat a közeledő ember elől állhatatosan visszahúzódik, ha ugyan nem fut el mindjárt. Nordenskiöld emberei kezdetben sikertelenül vadásztak jegesmedvére, pedig húsára és zsírjára az egész társaságnak nagy szüksége lett volna. Minden különösebb óvatosság nélkül lopóztak a mutatkozó medvék felé, s evvel azt érték el, hogy az éber állatok visszahúzódtak. Ezeken a tapasztalatokon okultak és változtattak módszerükön. Amint egy medvét megpillantottunk és elég időnk volt, amit reá áldozhattunk, - írja Nordenskiöld - az egész személyzet megkapta a parancsot, hogy a szánok és sátrak mögé kell bújni. A medve erre kíváncsian és buzgalommal eltelve ügetett felénk, hogy megnézze, mi mozgott a jégen - talán a fókákra gondolt - és mikor már oly közel volt, hogy megszimatolhatta a jégen fekvő tárgyakat, megkapta a jól találó golyót.

A kitett csapdákat ügyesen elkerüli a medve. Egy bálnavadászhajó kapitánya - beszéli Scoresby - szeretett volna egy jegesmedvét ép bőrrel szerezni. Hurkot tett ki, hóval befedte és csalétkül a bálna szalonnájából tett egy darabot. Az égett zsír szaga odacsalt egy medvét; szájába vette a csalétket, de közben észrevette, hogy a lába hurokba akadt. Eldobta a falatot, másik lábával gondosan letolta a hurkot és lassan odábbállt zsákmányával. Mikor már az első darabot nyugodtan megette, ismét visszatért. Közben másik darab csalétket tettek a hurokra; de a medve óvatos volt, gondosan félretolta a gyanus kötelet és másodszor is elvitte a falatot. Ezután mélyebbre tették a hurkot, a csalétket pedig a hurkon belül levő gödörbe tették. A medve ismét odament, körülszaglászta a helyet, mancsaival elkaparta a havat, a kötelet harmadszor is félretolta és a nélkül, hogy zavarba jött volna, megint hatalmába kerítette a felajánlott falatot.

Egészen fiatalon elfogott jegesmedvék szelidíthetők és bizonyos fokig idomíthatók. Nagyobb, mély és széles vízmedencékkel ellátott helyeken, amilyeneket mostanában az állatkertben számukra készítenek, elég jól érzi magát a jegesmedve és órákig eljátszik fogolytársaival, vagy fadarabokkal és golyókkal, meg hasonló dolgokkal. Táplálék dolgában nem okoz gondot. Fiatal korában tejet és kenyeret kap, később lehetőleg csukamájolajba mártott húst, alkalmasint halakat, vagy szintén kenyeret. Nálunk nappal ébren van, éjjel alszik, de olykor nappal is pihen; hasra fekszik vagy hátsó felére ül, mint a utya. Idősebb korban ingerlékeny és hevestermészetűvé válik. Fajtestvéreivel szemben, ha élelemről van szó, összeférhetetlen és rosszkedvű. Két egyforma erős jegesmedve közt ritkán kerül a sor igazi küzdelemre, hanem kölcsönös haragjukat dühös egymásraförmedéssel mutatják. De többször előfordult, pl. a kölni állatkertben, hogy a hímek a gyengébb nőstényeket megölték. Jó ápolás mellett sokáig elél a jegesmedve: van elég példa arra, hogy fiatalon elfogott és Közép-Európában felnevelt jegesmedvék 30 évnél többet is töltöttek fogságban.

Az északi vidékek lakói mind nagyon szeretik a jegesmedve húsát és szalonnáját. Európai bálnavadászok is megeszik, ha zsírjától megtisztították, és nem találják kellemetlen ízűnek, de azt állítják, hogy a hús élvezete sokszor rosszulléttel jár. Különösen a jegesmedve máját tartják ártalmasnak, egyesek mérgesnek is mondják. Az eszkimók ugyanezen a nézeten vannak, azt is tudják, hogy a máj ártalmas, ezért csak kutyáikat etetik vele. Zsírját égetik is. Bundája minden más medve bundájánál becsesebb. Brasz szerint évente 600-1000 darab kerül piacra. A legjobb prémek Grönlandból származnak, értékük 600-1000 pengő közt van.

Brehm: Az állatok világa további fejezetei

Medve félék   Igazi medvék   A barna medve Magyarországon   A grizzly medve   A fekete medve
Az örvös medve   Az andesi és a maláji medvék   A jegesmedvék   A lajhármedvék
A feketevállú medvék

A jegesmedve »