Brehm Alfréd: Az állatok világa
(részlet)
Medve-félék (Ursidae)
c) Andesi medvék (Tremarctos Gerv.)
Földrajzi és talán faji szempontból is a pápaszemes medve (Ursus ornatus F. Cuv.) csatlakozik a baribálhoz. A délamerikai Kordillerákban (Andok) lakik Venezuelától (Lönnberg, Zool. Anz. 1910.) Csileig és Bolíviáig. Kisebb, mint a baribál, közepes hosszúságú szőrökből álló bundája fekete, finom és sűrű. Orrától kétoldalt világosszőke színű sáv húzódik ívben szemei fölé; innen a neve. Orrától az arcon keresztül egészen a torkáig és melléig fehér sáv húzódik. Thomas szerint a Tremarctos világos rajza igen változó (Ann. Mag. Nat. Hist. 7. sor. 9. köt), sokszor hiányzik is, az egyik maláji medvénél (Helarctos euryspilus Horsf.) pedig szintén előfordulhat a "pápaszem"-rajz, azért feltehető, hogy a Tremarctos és Helarctos között rokonság van. Alapot ad erre a feltevésre még az a tény is, hogy a kutyaféle és mosómedveféle ragadozóknál is találunk a délázsiai és délamerikai formák között bizonyos rokonságot.
d) Maláji medvék (Helarctos Horsf.)
A maláji medve (Ursus malayanus Raffl.)
Maláji medve (Ursus malayensis Raffles)
Az eddig említett fajoktól észrevehetően eltér a maláji medve. Teste nyúlánk, de esetlen, feje vastag, arcorra széles, fülkagylói kicsinyek, igen kis, bárgyú szemei vannak, mancsai aránylag roppant nagyok, karmai hosszúak és erősek, bundája rövidszőrű. Testének hossza legfeljebb 1.4 m, marmagassága kb. 70 cm. Bundája fényes fekete, csak arcorra fakósárga, mellén patkóalakú, néha köralakú folt van, melynek alapszíne narancs-, vagy világosabb sárga. A bennszülöttek biruangnak hívják.
Hazája Borneo, Szumatra, a Maláji-félsziget és észak felé Tenasserimen át Birmáig és Arakanon át Csittagongig terjed. A szabadban folytatott életmódjáról még keveset tudunk. Mindenesetre kitünően mászik, rokonai között talán legjobban és állítólag ugyanannyi időt tölt a fán, mint a földön; majdnem kizárólag növényi részekkel és rovarokkal táplálkozik, csak néha fordul elő, hogy emlős állatot, vagy madarat is bekebelez. A rovarokkal, hangyákkal és termeszekkel való táplálkozásra mutat hosszú, keskeny, messzire kiölthető nyelve. A biruang Marsden szerint a szumatrai kakaóültetvényekben nagy károkat szokott okozni. A gyenge levélrügyekért a kókuszpálmára is felmászik, erről azonban Rosenberg nem tesz említést. Rosenberg a biruangról a következőket írja: A nappalt rendesen a fa tetején, vagy sziklaüregben tölti, de sokszor alacsonyabb fákon összehordott rőzséből készít magának lapos fészket. Vannak esetek, mikor nagy szükségben megtámadja és megöli az embert. A kontinensen sem tartják veszedelmesnek, holott egyes embereket néha megtámad. Sterndale feltevése szerint csak a meglepett és fiait féltő nőstény mer támadni.
A biruangot hazájában gyakran tartják fogságban. A mókáskedvű, jóindulatú és ártalmatlan fickó a gyermekek játszótársa és tetszése szerint jár-kel a házban. Sir Stamford Raffles a birtokában lévő biruangot nyugodtan engedte a gyermekszobába és sohasem kellett a medvét láncra kötni, vagy veréssel büntetni. A mackó nem egyszer egész illedelmesen ment az asztalhoz, hogy valami harapnivalót kérjen. Igazi ínyenc volt, a gyümölcsfélékből csak a mangót ette meg és inni csak pezsgőt szeretett volna. Mc Master is hasonló értelemben jellemzi kedvencét, melyet Birmában kapott. Ez a biruang a legjobb társaságban élt egy szelíd vidrával és egy nagy fehér uszkárkutyával. Sehogy sem lehetett rávenni hogy húst egyék, sem nyers állapotban, sem elkészítve. Egy másik szelidített példány nagyon szerette a cseresznyepálinkát. Egy harmadik a növényi és állati táplálékot egyaránt megette, de jobban esett neki a növényi táplálék. Kenyér és tej voltak a legkedveltebb ételei, ebből naponta 5 kg-ot is el tudott fogyasztani. Az ételeket sajátságos módon vette magához: hátsó lábaira ült, nyelvét hihetetlen messzire kiöltötte, ezzel fogta meg a falatot és hirtelen bekapta. Ezalatt mellső lábaival a legkülönösebb és legfeltűnőbb mozdulatokat végezte és testét fáradhatatlan kitartással ringatta jobbra-balra. Mozdulatai feltűnő gyorsak és erőteljesek voltak, ezekből sejteni lehetett, hogy szükség esetén hatásos "átkarolásokra" képes.
Másnak mutatkozik a szerző által megfigyelt és öreg korban elfogott biruang. Ostobának látszik s minden más inkább, mint jóindulatú mondhatnók megátalkodott és álnok. Még a legjobb bánásmód mellett is csak ritkán barátkozik meg ápolójával. A feléje nyujtott kenyeret látszólag köszönettel veszi el, de hálát nem mutat, hanem inkább arra kap kedvet, hogy a feléje közeledőre üthessen mancsával. A büntetés hatástalan. Tisztátalansága visszataszító és kellemetlen szenvedélye, hogy ketrecében mindent összerág, ami fából van. Elrágja a gerendákat és a vastag tölgyfatörzseket, miközben olyan munkát fejt ki, hogy fáradhatatlansága jobb ügyhöz volna méltó. Óriási erős karmait ügyesen használja és még a falat is kibontja, ha nincs cementtel simára vakolva.
Brehm: Az állatok világa további fejezetei
Medve félék
Igazi medvék
A barna medve Magyarországon
A grizzly medve
A fekete medve
Az örvös medve
Az andesi és a maláji medvék
A jegesmedvék
A lajhármedvék
A feketevállú medvék
|
